6. fejezet - Megadás

Sziasztok!

 Meghoztam a következő fejezetet. Remélem ez is tetszeni fog nektek.:)

Jó olvasást hozzá, csak aztán nehogy elfelejtsetek komizni.:P

A másnap reggel egy fordulópont volt az életemben. Az előző esti rémület elszállt belőlem, mintha soha nem is lett volna ott, és ennek legfőbb oka az volt, hogy egy biztonságot jelentő, erős férfikar ölelésében feküdtem. Bizony. Elalvás előtt mindent elkövettem azért, hogy távolságot tartsak Lucas-tól, ám az éjszakai öntudatlanságban az ösztönök erősebbnek bizonyultak. Fogalmam sincs róla, hogy kerültem végül a karjaiba, de oda kerültem.

Fejem a vállán nyugodott, míg jobb lábamat átvetettem a testén, és olyan szorosan bújtam hozzá, ami normális esetben már zavaró lett volna. De ezúttal nem volt az. Sőt, nagyon is kényelmes volt, és olyan kipihentnek éreztem magam, mikor kinyitottam a szemem, mint még soha.

Lucas is akkor kezdett ébredezni. Mindkét karja körülöttem volt, úgy húzott magához, miközben a hátán feküdt. Álmosan ásított egy nagyot és simogatni kezdte a vállamat. Nem hinném, hogy nagyon tudatában lett volna ennek az apró kis mozdulatnak, mert egy kis idő elteltével, mikor rájött, hogy tetőtől talpig hozzá vagyok simulva, hirtelen felém kapta a fejét, és meglepett arckifejezése önmagáért beszélt.

- MW… - szólalt meg, mire kissé elhúzódtam tőle, hogy rendesen az arcára tudjak fókuszálni. – Mi a…?

- Nem tudom – válaszoltam, aztán kibontakoztam a karjából. Zavarba ejtő volt a helyzet, főleg az éjjeli mélyenszántó beszélgetés és saját érzelmi felfedezésem után.

- De legalább jól aludtál? – kérdezte, miközben a fürdőszoba felé tartottam.

- Igen – néztem hátra a vállam felett. – Nagyon jól aludtam.

Hihetetlen! Már nem volt kedvem csípősen visszaszólni neki, nem akartam lazának tűnni előtte, mindössze csak őszintének. A szerelem egy elcseszett dolog! – jöttem rá, miközben magamra zártam az ajtót. Megmostam a fogam, megfésülködtem, aztán mikor úgy láttam, egész elfogadható a külsőm, visszamentem a szobánkba, ahol Lucas még mindig az ágyban heverészett, de az ablakokon már elhúzta a függönyt, így verőfényes napsütés töltötte be az egész helyiséget. Az apró erkély, mely a lakosztályunkhoz tartozott, és amin két kényelmes szék kapott helyett, valósággal hívogatott, hogy lépjek ki rá, de nem tettem. Helyette inkább Luke-ot tanulmányoztam.

Markáns álla és szép vonalú arca olyan lenyűgöző volt, amit még a legsármosabb színészek is megirigyelhettek volna. Egyszerűen szemkápráztató volt már csak rápillantani is.

- Mit nézel ennyire? – kérdezte hirtelen, mikor már vagy egy perce csak szótlanul bámultam.

- Semmit – vágtam rá, majd gyorsan valami ruha után néztem, amit a fürdőszobában magamra kaphattam. Végül ismét egy sort és egy ujjatlan felső mellett döntöttem – aznapra is meleg idő ígérkezett. Hajamat lófarokba kötöttem.

Ezúttal, mire végeztem a fürdőszobában, már Lucas is kikelt az ágyból, sőt még fel is öltözött. A térdig érő rövidnadrág olyan jól állt rajta, és olyannyira kiemelte formás fenekét, hogy majdnem végigsimítottam rajta. Épp csak az utolsó pillanatban fogtam vissza a kezem, miközben elment mellettem, hogy ő is elvégezze fürdőszobai teendőit. Kék pólója megfeszült hátizmain, amik gyönyörűen kirajzolódtak a ruha vékony anyaga alatt.

Oh, Istenem! – sóhajtottam fel, érezve, hogy mennyire nem bírok már sokáig ellenállni neki, és annak az őrült vonzerőnek, ami hozzá láncolt, mint valami rabszolgát. Esküszöm, egy szavába került volna és a lábai elé vetem magam.

Gondolatban jól felpofoztam magam, amiért ilyesmik jutottak eszembe, aztán kiviharzottam a szobából. Meg se álltam, míg el nem értem, amit kerestem. Hangosan bekopogtam. Nem kellett sokat várnom, már nyílt is az ajtó. Csak egy törölköző volt Eddie derekára csavarva, de nem zavartattam magam, egyenesen elmasíroztam mellette egy kurta köszönés kíséretében.

- Nik! – szóltam barátnőmnek, aki kidugta a fejét a fürdőszobából.

- Mi a helyzet? – kérdezte azonnal. Szerencsére már nem aggodalmasan, csak érdeklődve.

- Most szükségem van rád! – utaltam az előző esti megállapodásunkra, mire habozás nélkül bólintott.

- Egy perc és kész vagyok – mondta, majd becsukta az ajtót és ismét felhangzott a zuhany jellegzetes hangja.

- Minden rendben? – jött oda hozzám Eddie, mit sem törődve hiányos öltözékével. Vízcseppek csillogtak aranybarna mellizmain, jelezve, honnan rángattam ki érkezésemmel.

- Persze, csak beszélnem kell Nikki-vel – válaszoltam. – Tudod, ez olyan csajos dolog.

- Oké – emelte fel mindkét kezét megadóan. – Ne is mondj többet. Értek én a szóból.

Hálásan rámosolyogtam. Annyira szerettem őt, amiért mindig megértette, hogy bár mindannyian barátok voltunk már vagy ezer éve, néha szükségünk volt rá, hogy csak kettesben legyünk Nikki-vel, és nem kezdett balhézni miatta, mint némely másik pasi. Ed egy valóságos főnyeremény volt!

Öt perccel később már a szálloda éttermi részében voltunk Nikki-vel, hogy bekapjunk pár falatot. Nem volt túl korán, még csak kilenc óra lehetett, de a hely eléggé kihalt volt. Ismerve az osztálytársainkat és az esti bulit, legalább délig mindenki aludni fog – gondoltam, miközben elvettem egy kiflit meg egy almát a szépen megterített asztalról, majd elindultunk a teniszpálya felé, ami a hátsó részen volt egy elkerített területen, hogy az esetlegesen elszabadult labdák senkiben se tegyenek kárt.

- Na mesélj, mi a gond? – kérdezte Nikki, megtörve a hosszas hallgatásomat.

- Azt sem tudom, hol kezdjem – sóhajtottam fel. – Úgy érzem, mintha nem is tegnap érkeztünk volna, hanem legalább fél éve. Annyi minden történt ilyen rövid idő alatt.

- Hé csajszikám, mire fel ez a remegés a hangodban? – fogta meg a karomat, hogy megállásra késztessen. Kényszeredetten, de végül a szemébe néztem. Sötét íriszei értetlenül csillogtak, majd hirtelen elkerekedtek. Ez a közös tulajdonságunk már gyerekkorunk óta meg volt. Elég volt belenéznünk egymás szemébe és szinte azonnal ki is találtuk, hogy mire gondol a másik.

- Beleszerettél Lucas-ba – nyögte először hitetlenkedve, aztán szélesen elmosolyodott. – Ez micsoda remek hír! – lelkendezett, de én képtelen voltam osztozni jókedvében.

- Ez egyáltalán nem remek – fújtattam. – Ez maga a pokol!

- Mi a fenéről beszélsz? – kérdezte, miközben ismét elindultunk a pálya felé. – Mióta mondom neked, hogy Luke totál beléd van zúgva? És most már te is belé. Csinálhatunk dupla randit – kacagott vidáman, de mikor észrevette, hogy én tényleg nem repesek annyira az örömtől, mint ő, visszafogta magát. – Miért vagy így kibukva ezen?

- Mert ismerjük Lucas-t – vágtam rá. – Tegnap még Alyson, ma én, holnap meg a fél város.

- Jaj, ne legyél már ennyire melodramatikus! – forgatta meg a szemét. – Mindig is úgy próbáltad meg beállítani Lucas-t, mintha ő lenne a megtestesült gonosz ezen a világon, csak mert elég szabad lélek volt.

- Milyen választékosan fejezed ki magad – jegyeztem meg szárazon, mire kaptam egy fintort.

- Tudod, miről beszélek – folytatta. – Mindig is tetszett neked, de sosem merted ezt bevallani. Erre most tessék, beleestél, mint maci a mézes bödönbe.

- Kösz a hasonlatot – nyújtottam ki rá a nyelvemet. Nagyon is találó volt ez a kis szójáték, ugyanis valóban úgy éreztem magam, mint aki egy rózsaszín álomba csöppent, ahol minden tele van cukormázzal. Egészen addig lebeghettem is ebben az állapotban, amíg fel nem rémlett előttem az a több tucat lány, akik mind bedőltek Lucas Levine vonzerejének és a padlón végezték.

- Mihez akarsz ezzel kezdeni? – kérdezett tovább Nik rendületlenül.

- Fogalmam sincs – válaszoltam. Közben megérkeztünk a teniszpályára, ahol ki volt készítve néhány ütő meg labda. Szerettem ezt a sportot, mert átmozgatta az izmaimat és kellőképpen ki tudtam szellőztetni közben a fejemet. Kézbe vettem az egyik ütőt, majd bemelegítettem, nehogy meghúzzam a karom – Nikki ugyanazt tette -, majd elfoglaltuk a helyünket. Én szerváltam, Nik pedig tökéletesen visszaütötte a labdát. Egészen a harmadik ütésig csendben voltunk, majd nem bírtam tovább. – Te mit tennél a helyemben? – kérdeztem, bár előre tudtam mit fog mondani.

- Megkeresném és berángatnám az első ágyba, amit találok – kacsintott rám, mire elfojtottam egy kuncogást.

- Lehetne, hogy kicsit komolyabban vedd? – kérdeztem.

- Teljesen komolyan mondtam – jött az azonnali felelet.

- Én is ettől féltem – morogtam az orrom alatt, de a távolság miatt szerencsére nem hallotta meg. Számomra is igen csábító volt a lehetőség, hogy ágyba bújjak Luke-kal, főleg, mert tudtam, nem tiltakozna ellene, de akkor hol marad a tartás és az elhatározás, miszerint igenis képes leszek ellenállni neki? Csakhogy lassan rá kellett jönnöm, hogy rég elvesztettem a csatát. A szívem szépen, észrevétlenül vette át felettem az uralmat és hajtott egyre közelebb ahhoz az egy személyhez, akit mióta az eszemet tudtam, próbáltam elkerülni jó messzire érzelmi szempontból.

- Ne agyalj annyit, Meg – vonta magára a figyelmemet Nik ismét.

- Te könnyen beszélsz – mondtam neki egy újabb szerva közben. – Eddie-vel nőttél fel, úgy ismeritek egymást, mint saját magatokat, de én csak annyit tudok Lucas-ról, amennyit megmutatott magából. És az nem a legjobb része volt.

- Volt – ismételte meg Nikki, és ezúttal egyáltalán nem viccelődött. – Lucas már nem olyan, mint néhány hónappal ezelőtt, és ezt te is észrevennéd, ha nem küzdenél a saját érzéseid ellen.

Volt némi igazság abban, amit mondott, hiszen azt én magam is elismertem, hogy Luke megváltozott. De tartottam tőle, hogy ezt csak a rózsaszín-felhős szívem akarja elhitetni velem.

- Tudod, hogy igazam van – vigyorgott rám Nik a pálya túloldaláról, amolyan harminckét fogat mutogatós stílusban, amire már én is elmosolyodtam.

- Neked mindig igazad van – vágtam rá, mire elégedetten kihúzta magát.

- Ahogy mondod!

Több, mint egy órán keresztül játszottunk megállás nélkül, közben érintve mindenféle témát – például Nik és Ed mézeshetét, amit éppen éltek, és amin én legtöbbször csak a szememet forgattam -, de kitértünk Telford tanár úr megváltozott viselkedésére is. Épp ezt tárgyaltuk, amikor megjelent Gillian és Lara. Szemeik alatt elég észrevehető karikák voltak, ami arra utalt, hogy az éjjel jól sikerült a buli számukra, és talán egy kicsit a kelleténél jobban felöntöttek a garatra, mint azt kellett volna. De nem panaszkodtak – túl sokat.

- Telford-ról van szó? – kapcsolódott be Gill.

- Igen – bólintottam. Épp szünetet tartottunk Nikki-vel, így mind a négyen letelepedtünk a vörös salakos pályára. – Olyan furcsa mostanában.

- Mióta elhagyta a felesége – vágta rá Lara egyetértően.

- Aha, nekem is feltűnt, de én örülök neki – mondta Gill. – Azóta még egész elviselhetővé is vált.

- Az igaz, de akkor is nagyon furcsa – mondtam fejcsóválva.

- Szerintem örüljünk neki – csatlakozott Gillian-hez a maga optimizmusával Nikki is.

- Talán jót tett neki az egyedüllét – vetette fel Lara kuncogva, ami nem igazán ígért semmi jót.

- Mire gondolsz? – kérdeztem.

- Most, hogy nincs ott a felesége, lehet, hogy becsajozott.

- Na ne! – tiltakoztam azonnal a többiekkel együtt.

- Erre még gondolni se akarok – fogta be a fülét Nik, mintha azzal megakadályozhatná, hogy Lara továbbvigye képtelen eszmefuttatását.

- Pedig nagyon is elképzelhető – mondta nevetve. – Vannak nők is, akik ilyen félnótásak.

- Az igaz, de nem akarok tudni róla, mit és kivel csinál a Vaskalapos barom – tiltakozott Gill is a további információ ellen.

Én, a magam részéről egyetértettem vele. Volt épp elég rágódnivalóm, már ami a szexuális frusztrációmat illeti, amit Lucas észbontó testének köszönhettem, nem kellett ehhez még hozzávenni Telford-ot is. Pfúj…

- Hogy bírtok a fiúkkal? – kérdeztem inkább gyorsan témát váltva.

- Nehezen – jött az összehangolt válasz a két lánytól.

- Meséljetek! – mondtam nekik, remélve ez majd egy kicsit eltereli a gondolataimat.

- Én mondom, rosszabbak, mint egy öreg házaspár – forgatta meg a szemét Lara, de azért közben mosolygott. – Tegnap este fél órámba került, mire Ben-t ki tudtam dobni a szobánkból, hogy végre aludhassak.

- Annyira nem tudnak elszakadni egymástól? – kérdezte Nikki megjátszott értetlenséggel. – Pedig hát ott vannak a nappali órák, amikor együtt lehetnek, nem értem mire fel ez a nagy drámázás – végére elnyújtotta a hangját, mint aki valóban nem érti, mire kapott is egy öklöst a vállába Gilltől.

- Mintha ti nem ugyanazt csinálnátok Eddie-vel – dorgálta meg játékosan barátnőmet.

- Nem tudom, miről beszélsz – vigyorgott Nik.

- Persze, hogy nem – nevettem fel. – Csak ti is úgy össze vagytok nőve, mint a sziámi ikrek.

- Leginkább a csípőtök tájékán – tett hozzá Lara, mire még nagyobb nevetés harsant fel.

- A férjecskémről beszéltek csajok – csattant fel Nik, már amennyire képes volt rá, miközben a hasát fogta a nevetéstől. – Több tiszteletet és odaadást.

- Szerintem, ha több odaadásban részesülne, fel is dobná a bakancsát – kontrázott rá Gill, amivel szépen meg is pecsételte a napunkat, amit együtt töltöttünk, így négyesben, abszolút pasimentes övezetként. Még ebédelni is később mentünk, amikor már biztosan nem volt senki sem az étteremben. A fél délután teniszezéssel és ökörködéssel ment el, és olyan jól éreztük magunkat, mint talán még soha. Mi ketten Nikki-vel már nagyon is összeszokott csapat voltunk és Gill is sokat lógott velünk, de addig a napig Lara valahogy semleges maradt számunkra. Ám akkor megmutatta, milyen remek humorérzékkel rendelkezik, és milyen bolond tud ő is lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Totálisan illett közénk!

Már hat óra is elmúlt, mire feljutottam a szobánkba. Rám fért egy alapos zuhanyzás a fél napos testmozgás után, így örömmel vetettem be magam a finom vízsugár alá és hagytam, hogy ellazítsa fáradt izmaimat. Ezúttal azonban nem vittem túlzásba és nem vártam meg, hogy a víz elhűljön: gondoltam Lucas-ra is. Még szerencse, hogy mielőtt beálltam volna a víz alá, nem gondoltam rá. Épp magam köré tekertem a törölközőt, mikor hirtelen kinyílt az ajtó, amit én elfelejtettem bezárni.

- Jaj, bocs, én… - Luke hangja úgy halt el, mintha hirtelen lenyelte volna a nyelvét. Mogyoróbarna szemei kikerekedtek, miközben végignézett rajtam tetőtől-talpig. A törölközőm a combom közepéig ért és a mellemet is takarta, Lucas mégis valóságos rajongással tekintett rám. Mintha én lennék a földkerekség legszebb teremtménye. És mitagadás, abban a pillanatban annak is éreztem magam.

Néhány másodpercig álltunk csak ott, nézve egymást, de azt legalább fél órának éltem meg. Felrémlett előttem Nikki tanácsa, mielőtt feljöttünk volt.

- Adj egy esélyt Luke-nak – mondta. – Megérdemli.

Oh, igen – gondoltam magamban. – De még mennyire, hogy megérdemli!

Azt hiszem ez volt az utolsó értelmes gondolat a fejemben. A következő dolog, amire emlékszem, hogy ott vagyok a karjában, ami szorosan magához húz, ajkaim pedig vadul falják az övéit; és olyan jóleső érzés kerít hatalmába, amitől megroggyan a térdem, és ha Luke nem tart erősen, alighanem összeestem volna ott helyben.

Egy örökkévalóság után, amit csókolózva töltöttünk, elfogyott a levegőnk, így kénytelenek voltunk elhúzódni egymástól. De nem túl messzire. Számat lesimítottam a nyakára, és ott kezdtem el finoman csókolgatni, majd egyre erőteljesebben, amikor meghallottam, hogy mennyire élvezi a kényeztetést.

- Akarlak – mormoltam az álla alatti résznek, majd ismét a szájára vetettem magam. Istenem, Lucas csókja olyan volt, akár a folyékony tűz. Végigszáguldott az ereimben és lángra lobbantotta a testem.

Hátrálni kezdett, engem is magával húzva. Nem bírtam már tovább, muszáj volt a tenyerem alatt éreznem a csupasz bőrét, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, megszabadítottam a pólójától. Oh, igen! Remekbeszabott felsőtestének tapintása olyan volt, amilyennek elképzeltem előző este, mikor a tusolás után megláttam. Bársonyosan sima bőr, kemény izomkockák a hasfalon… Képtelen voltam betelni vele.

- MW… - sóhajtotta Luke a számba, mikor elértük az ágyat. – Biztos, hogy akarod?

- A legbiztosabb – válaszoltam és már le is nyomtam a matracra, majd fölé kerekedtem. Elhelyezkedtem a combjai között, kényelmesen végignyúlva a testén és folytattam a csókot, melyet azt hiszem, sosem akartam abbahagyni.

Élveztem minden érintését, ahogy keze bejárta törölközőbe bújtatott testem. Beletúrt a még vizes hajamba és még jobban magához vont, hogy elmélyítse nyelveink játékát. Másik keze a fenekemre siklott, meg is szorított egy kicsit, mire hangosan felsóhajtottam és hirtelen eszembe jutott valami. Felemeltem a fejem, s bár vágytól homályos tekintettel néztem rá, még így is láttam, amint csalódottan, de beletörődően behunyja a szemét.

- Oké – szólalt meg. – Nem baj – mondta arra gondolva, hogy meggondoltam magam. Csakhogy nekem ilyesmi eszembe sem jutott. Az életben nem kívántam még annyira senkit, amint akkor őt.

- Az ajtó – mondtam neki, miközben megsimogattam az arcát. – Be kellene zárni.

Beletelt néhány másodpercbe, mire eljutott a tudatáig, hogy miről is beszélek, amiben segített az is, hogy vigyorogva néztem rá, sőt, azt hiszem, jobb kifejezés a szerelmesen.

- Már bezártam – válaszolta végül. – Mikor bejöttem, ráfordítottam a kulcsot.

Ahelyett, hogy erre bármit is mondtam volna, inkább ismét a szájára vetettem magam, ám ő eltolt magától, éppen csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Mit művelünk? – kérdezte. Láttam, a kezdeti mámor már alábbhagyott benne, így képes volt majdhogynem tiszta fejjel gondolkozni.

- Szerintem elég egyértelmű – mondtam, majd beletúrtam rövid, sötétszőke hajába, amin olyan lágyan siklottak végig ujjaim, akár a forró kés a puha vajban.

- Egész biztos, hogy ezt akarod?

Egy pillanatra eltűnődtem, vajon a többi lánytól is ennyiszer megkérdezte ugyanezt, mielőtt lefektette volna őket? Nem akartam most erre gondolni. Csak őrá akartam koncentrálni. Csak vele lenni.

- Igen – válaszoltam magabiztosan, hiszen másra sem vágytam, minthogy érezhessem őt magamban, hogy testünk egyé váljon.

- Akkor kell egy óvszer – mondta komolyan, mire bólintottam és lekászálódtam róla, hogy fel tudjon kelni.

Két lépésből lezavarta a távolságot az ágy és a szekrény között, majd előhalászta a kis dobozkát, amit előző nap tett a ruhái alá. Hihetetlennek tűnt, hogy azóta alig huszonnégy óra telt el. Olyan volt, mintha hetek, sőt, hónapok lettek volna.

Hátamat a párnának támasztottam, miközben Lucas-t figyeltem. Beharaptam az alsó ajkam, ahogy szemügyre vettem tetőtől-talpig. Látványa jobb ajzószer volt, mint bármi más. Forróság vonult végig a tagjaimon, és olyan erősen lüktetett a testem, amit már alig bírtam elviselni. Meg kellett kapnom Luke-ot!

Egy perc elteltével vissza is tért hozzám, ezúttal ő helyezkedett a combjaim közé, amivel feltolta rajtam a törölközőt, így egy gyors mozdulattal meg is szabadultunk tőle. Teljesen meztelenül feküdtem előtte és ő csak úgy falt a szemével.

- Fantasztikus vagy – mormolta, majd lehajolt és ismét csókolni kezdett. Kezei kettőnk közé csúsztak, becézgetve fedezték fel a melleimet, valamint a kemény kis csúcsot a közepén. Megremegtem az érintéstől és feljebb emeltem a hátam, hogy még közelebb tudjak férkőzni hozzá.

Közben én sem tétlenkedtem. Végigsimítottam a hátán, le egészen a rövidnadrágjáig, ahol végre kedvemre megmarkolhattam a fenekét, amire már reggel is erős késztetést éreztem. És nem is kellett csalódnom: izmos volt, formás és sokkal tökéletesebb, mint amilyennek elképzeltem.

- Segíts levenni – kértem sóhajtozva, mikor nem boldogultam vele egyedül.

Luke rám emelte tekintetét, miközben feltérdelt a lábaim között. Én is felültem, hogy ne legyen közöttünk akkora távolság, majd együttes erővel kihámoztuk a még rajta lévő összes ruhadarabból.

Összefutott a nyál a számban, mikor megláttam teljes pompájában a testét. Taylor-t is megáldotta a természet szexi külsővel, de Lucas… Magasan túlszárnyalta őt! Nem is bírtam visszafogni kíváncsi ujjaimat, amik fel akarták fedezni teste legrejtettebb zugait is. Megremegett, mikor megfogtam kemény férfiasságát és lassan végighúztam rajta a kezem néhányszor. Bársonyosan sima volt, mégis duzzadt benne a vágy és úgy lüktetett, akár a saját ágyékom.

Felpillantottam az arcára. Csukott szemmel élvezve a kényeztetést, ajkai érzékien elnyíltak, ahogy egyre mélyebb sóhajok és nyögések törtek fel belőle. A végkifejletig képes lettem volna így folytatni, sőt, szerettem is volna látni, ahogy elélvez, de ő másként tervezte a befejezést. Lefejtette ujjaimat magáról, majd a hátamra döntött. Mellem fölé hajolt, érzéki csókot lehelve az egyik mellbimbómra, majd áttért a másikra is, és folytatta az édes kínzást.

- Luke… - sóhajtottam a nevét. – Kívánlak… Szükségem van rád…

Értett a szóból. Egy percen belül az óvszer a helyén volt és én már érezhettem is a vékony gumi enyhe hidegét, amint a legérzékenyebb pontomhoz simul, majd lejjebb vándorol. A bejáratnál megállt egy pillanatra, mire felnyitottam addig lehunyt pilláimat. Lucas arca mindössze néhány centire volt csak az enyémtől. Mogyoróbarna szemeiből olyan mély szerelem sugárzott, ami szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy ezt a percet sosem fogja elfelejteni, hiszen oly’ régóta várt már rá.

Felemeltem a kezem, hogy megfogjam az arcát. Hüvelykujjammal megsimogattam a szája szélét, miközben én magam is próbáltam minden apró ki részletet az emlékezetembe vésni. Az arany pontokat az íriszében, a mosolygó ajkakat, amiket imádtam csókolni és még számtalan apróságot, amikre mindig emlékezni akartam.

- Kérlek… - ejtettem ki lágyan, mire gyengéden az ajkamra hajolt és édes csókot nyomott rá, majd a fejem fölé emelte a karomat és összefűzte ujjainkat.

- Szeretlek – mondta, majd mielőtt még válaszolhattam volna – bár fogalmam sincs mit akartam mondani -, lassan a testem mélyére csúszott.

Leírhatatlan csodaként éltem meg, hogy ott van, mélyen bennem és hogy olyan fantasztikus érzéseket keltett minden porcikámban. Lassan kezdett bele a pumpáló mozgásba, majd egyre hevesebb lett, egyre inkább átvette felette az irányítást a szenvedély, és ahogy ő közeledett a csúcs felé, úgy tartottam vele én is egyre magasabbra és magasabbra, egészen addig, míg már másra nem is voltunk képesek, mint hangosan zihálni és szorítani egymás kezét.

Éreztem, ahogy minden izma megfeszül, a légzése elakadt, akárcsak az enyém, majd a következő pillanatban a legmélyebb gyönyör rázta meg mindkettőnk testét, és csak nagy sokára ernyedtünk el. Luke rám hanyatlott, fejét a vállamba rejtette, úgy kapkodott levegő után, míg én a nyakát csókolgattam, és a hátát simogattam.

Elhomályosult a tekintetem, mire rájöttem, hogy könnyek szöktek a szemembe. Mit tettünk? – gondolkoztam el, mikor már kitisztult az elmém. Boldog voltam, de egyben féltem is, hogy talán ezzel elrontottunk mindent. Nem tudtam a válaszokat. Csak azt tudtam, hogy egy perce még a mennyországban jártam, de most úgy éreztem a pokol felé tartok.